Kopogásra riadtam fel. Füleltem… A kopogás megismétlődött, az ablak felől jött. Felkaptam papucsomat, az órára pillantottam, éjfél volt, a kísértetek órája. Az ablakhoz siettem, kitekintettem, először semmit sem láttam, de kisvártatva valami halvány, áttetsző lebegést észleltem az éj sötétjében. A borzadály és kíváncsiság viaskodott bennem, remegő hangon kérdeztem:
– Ki az, mi az?
– Egy elkárhozott lélek – kongott tompán.
